Prosztatarák
A prosztata (dülmirigy) a férfi nemi mirigy, 4x3x2 cm nagyságú, a húgyhólyag alatt található és a húgyvezeték felső részét veszi körbe. Egy színtelen folyékony váladékot termel, amely a spermák helyes mozgékonyságához szükséges tápanyagokat tartalmazza. Orgazmus alatt a váladék a húgycsőbe jut, ahol összekeveredik a herében képzett spermiumokkal. A prosztata egészséges vagy daganatos sejtjeinek fejlődése a férfi nemi hormontól, a tesztoszterontól függ. A hormon főleg a herében termelődik, de a mellékvesében is, és a prosztatába vér által kerül. A prosztatát leggyakrabban a következő betegségek sújtják: prosztatagyulladás, benignus prosztata hiperplázia, prosztatarák.
1. Benignus prosztata hiperplázia (BHP)
A BHP előfordulása nagyon gyakori, csaknem minden második 50 év feletti férfinél előfordulnak valamilyen BHP tünetek. Az a vélemény van túlsúlyban, hogy ha minden hetven éven felüli férfit kivizsgálnának, 90 százalékos esély lenne arra, hogy rendelkeznének benignus prosztata hiperpláziával, BHP. Ennél a nem rákos megbetegedésnél a prosztata sejtjeinek túlszaporodásával prosztatanagyobbodás lép fel. Sejtosztódással a prosztata növekszik, nyomja a húgycsövet, és vizelési nehézségeket okoz, ami súlyos komplikációkhoz vezethet, mint a vesefunkció csökkenése és a húgyúti fertőzések. Ez a megbetegedés sosem vezet prosztatarákhoz, viszont a prosztatarákkal együtt fordulhat elő.
2. Prosztatarák
A prosztatarák a világon a férfiak negyedik leggyakoribb daganatos megbetegedése. A fejlett országokban a prosztatarák a daganatos megbetegedések egyik legelterjedtebb formája. 2006-ban Európában mintegy 350 000 férfi szenvedett ebben a betegségben, tehát az európai férfiak körében a leggyakrabban előforduló rákos megbetegedésről beszélhetünk. Az Amerikai Egyesült Államokban évente több mint 200 000 új prosztatarákos beteget diagnosztizálnak. Az USA-ban a prosztatarák a második leggyakoribb daganatos megbetegedés, közvetlenül a bőr rosszindulatú megbetegedései után. A leggyakrabban az 50.-ik életévet követően jelentkezik, amikor az összes rákos daganat 15 %-át képezi. A prosztatarák előfordulása növekvő tendenciát mutat.
A prosztatarák pontos oka ismeretlen. Feltételezhető néhány kockázati tényező hatása, amely szerepet játszhat annak keletkezésénél. Jelentős kockázati tényező az életkor. A prosztatarák előfordulása az életkorral növekszik. Feltételezik, hogy az idősebb férfiak prosztatasejtjei hosszabb ideig ki vannak téve a férfi nemi hormon, a tesztoszteron hatásainak. A tesztoszteron felel a másodlagos nemi jelleg kialakulásáért a felnőtté válás idején, később elősegíti a BHP keletkezéséért felelős prosztatasejtek növekedését, valamint a prosztatarák keletkezéséért felelős rákos sejtek növekedését is. Következő kockázati tényező a családban való előfordulás. A közeli férfirokonságnál előforduló prosztatarák két-háromszorosan megnöveli a megbetegedés előfordulásának lehetőségét. Nagyon fontos szerepe van, nem csupán a prosztatarák, hanem egyéb rákbetegségek keletkezésénél és megelőzésénél a táplálkozásnak. A brokkoliban, paradicsomban, egyéb zöldségekben, gyümölcsben, rostban, szójában, tofuban, E vitaminban, szelénben gazdag étkezésnek védelmi jellege lehet. Ellenkezőleg, az állati eredetű zsírokban gazdag élelmiszerek a prosztatarák keletkezésének kockázatával járnak. A kövérség és a prosztatarák között van összefüggés. További kockázati tényezők közé sorolható a dohányzás, az életkörnyezet, a hormonális változások (ez a megbetegedés nem lép fel kasztrálás után), alkohol.
A karcinogének hatására a prosztata sejtjeinek patológiai elváltozásai következnek be, amelyek azok malignus elváltozásához, és daganat kifejlődéséhez vezetnek. Áttétek formájában a rákos sejtek az egész szervezetbe szétterjedhetnek.
Az indol-3-karbinolnak potenciális antiproliferatív hatása van a prosztata humán karcinóma sejtjeiben. Firestone a kaliforniai egyetemen 2003-ban egy tanulmányt folytatott az indol-3-karbinol hatásairól, amely beigazolta az indol-3-karbinol hatékonyságát a sejtciklus blokádjára a prosztata ráksejtjei G1 receptorán.
1. Benignus prosztata hiperplázia (BHP)
A BHP előfordulása nagyon gyakori, csaknem minden második 50 év feletti férfinél előfordulnak valamilyen BHP tünetek. Az a vélemény van túlsúlyban, hogy ha minden hetven éven felüli férfit kivizsgálnának, 90 százalékos esély lenne arra, hogy rendelkeznének benignus prosztata hiperpláziával, BHP. Ennél a nem rákos megbetegedésnél a prosztata sejtjeinek túlszaporodásával prosztatanagyobbodás lép fel. Sejtosztódással a prosztata növekszik, nyomja a húgycsövet, és vizelési nehézségeket okoz, ami súlyos komplikációkhoz vezethet, mint a vesefunkció csökkenése és a húgyúti fertőzések. Ez a megbetegedés sosem vezet prosztatarákhoz, viszont a prosztatarákkal együtt fordulhat elő.
2. Prosztatarák
A prosztatarák a világon a férfiak negyedik leggyakoribb daganatos megbetegedése. A fejlett országokban a prosztatarák a daganatos megbetegedések egyik legelterjedtebb formája. 2006-ban Európában mintegy 350 000 férfi szenvedett ebben a betegségben, tehát az európai férfiak körében a leggyakrabban előforduló rákos megbetegedésről beszélhetünk. Az Amerikai Egyesült Államokban évente több mint 200 000 új prosztatarákos beteget diagnosztizálnak. Az USA-ban a prosztatarák a második leggyakoribb daganatos megbetegedés, közvetlenül a bőr rosszindulatú megbetegedései után. A leggyakrabban az 50.-ik életévet követően jelentkezik, amikor az összes rákos daganat 15 %-át képezi. A prosztatarák előfordulása növekvő tendenciát mutat.
A prosztatarák pontos oka ismeretlen. Feltételezhető néhány kockázati tényező hatása, amely szerepet játszhat annak keletkezésénél. Jelentős kockázati tényező az életkor. A prosztatarák előfordulása az életkorral növekszik. Feltételezik, hogy az idősebb férfiak prosztatasejtjei hosszabb ideig ki vannak téve a férfi nemi hormon, a tesztoszteron hatásainak. A tesztoszteron felel a másodlagos nemi jelleg kialakulásáért a felnőtté válás idején, később elősegíti a BHP keletkezéséért felelős prosztatasejtek növekedését, valamint a prosztatarák keletkezéséért felelős rákos sejtek növekedését is. Következő kockázati tényező a családban való előfordulás. A közeli férfirokonságnál előforduló prosztatarák két-háromszorosan megnöveli a megbetegedés előfordulásának lehetőségét. Nagyon fontos szerepe van, nem csupán a prosztatarák, hanem egyéb rákbetegségek keletkezésénél és megelőzésénél a táplálkozásnak. A brokkoliban, paradicsomban, egyéb zöldségekben, gyümölcsben, rostban, szójában, tofuban, E vitaminban, szelénben gazdag étkezésnek védelmi jellege lehet. Ellenkezőleg, az állati eredetű zsírokban gazdag élelmiszerek a prosztatarák keletkezésének kockázatával járnak. A kövérség és a prosztatarák között van összefüggés. További kockázati tényezők közé sorolható a dohányzás, az életkörnyezet, a hormonális változások (ez a megbetegedés nem lép fel kasztrálás után), alkohol.
A karcinogének hatására a prosztata sejtjeinek patológiai elváltozásai következnek be, amelyek azok malignus elváltozásához, és daganat kifejlődéséhez vezetnek. Áttétek formájában a rákos sejtek az egész szervezetbe szétterjedhetnek.
Az indol-3-karbinolnak potenciális antiproliferatív hatása van a prosztata humán karcinóma sejtjeiben. Firestone a kaliforniai egyetemen 2003-ban egy tanulmányt folytatott az indol-3-karbinol hatásairól, amely beigazolta az indol-3-karbinol hatékonyságát a sejtciklus blokádjára a prosztata ráksejtjei G1 receptorán.
